Szombaton az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor helyszínén jártunk. A bejárat felett lévő "Arbeit macht frei" felirat már az első percben nyomasztóvá tette a helyet. A munka szabaddá tesz, mondják. Itt nem tette őket azzá. Egy nagyon kedves, magyarul beszélő hölgyet, Annát kaptuk idegenvezetőnkül, aki 5. osztályos koráig Magyarországon élt, és azóta is rendszeresen ellátogat Budapestre. Először megmutatta nekünk, milyen körülmények között kellett élniük az ide bezárt embereknek, elmesélte milyen büntetést kaptak azok, aki szökni próbáltak, vagy lassan dolgoztak, vagy mert nem értették a német parancsszavakat. A blokkokban cipők, levágott hajak, szemüvegek és bőröndök tömkelege tárult elénk, nyomasztó képekkel és történetekkel. Megnézhettük a gázkamrát és a krematóriumot is. Birkenauba az úgy nevezett "Halál kapun" mentünk be. Megnéztük a rámpát, ahol az SS tisztek szétválogatták a beérkező embereket. A munkaképesek alkották az egyik csoportot, a munkaképteleneket ( közöttük voltak a nők és gyerekek is) kivégezték. Bementünk egy lakó barakkba is, ahol 3 szintes ágyakon aludtak, egy szinten négy embernek kellett nyomorognia, így alvásról szó sem lehetett. A latrinák külön épületben álltak, ahol egyszerre több száz embernek kellett néhány perc alatt, mért időre, vezényszóra elvégeznie a dolgát. Végezetül még visszamentünk az auschwitzi tábor területére, mert szerettük volna megnézni a magyar kiállítást is. Nyomasztó volt.
Ma, azaz vasárnap egy kicsit tovább aludhattunk, és csak fél tízre mentünk reggelizni. Már nagyon fáradtak vagyunk, ezt a tegnapi buszút is bizonyította, mert amint felültünk a buszra, mindenki bealudt.
De hát nem is csoda, hiszen minden nap sok élményben van részünk és sok új információt kapunk. Ma például idegenvezetővel jártuk körbe Krakkó nevezetes helyeit, mint például a Wawelt, bementünk a székesegyházba, amit végigjártunk a kriptától a harangtoronyig. A Jagelló egyetem udvarában volt szerencsénk hallani és látni az óra díszjátékát is, majd a főtéren átsétálva zártuk a túrát. Az idővel szerencsénk volt, ragyogó napsütésben tehettük meg ezt a három és fél órás sétát.
Már csak öt nap van hátra. Igyekszünk minden percét kihasználni az itt töltött időnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése